EGY EBRŐL...

Egy eb lohol az utcán, mért látom most meg ezt?

És mért tűnődöm el kósza és csapzott sorsán?

Hisz reszket a világ, és forró vért ereszt

Miriád seb... Egy eb lohol az utca sarkán...

Mily hang halt meg, mely valaha dalolt?

És ez az éhes és rettentő, sárga ebszem

A véghetetlen hűség szelíd, szép tükre volt,

Mért kell, hogy minden szépség odavesszen?...

Nem gondolok többé reá..... igyekszem...

De...

Ó, sárga, iszonyú, züllött, bús, árva ebszem...