Egy éji lány dala

Jőjj a szobámba, drágám,

olcsó vagyok.

A csók

nagyon meleg, nagyon jó, hogyha drága,

de jobb, ha olcsó, ily nehéz világba!

Nehéz kenyér így járni, várni,

míg egy szegény

legény

itthagyja pénzét, alkudozva, félve,

mit fillérenként tett az árva félre.

Ismerjük a vendégeinket!

Kopott, komor

nyomor,

s kéjéhes úrfi, ki már összeroggyan,

siet felénk kéjtől hörögve, rongyban,

jönnek sunyin, rebegve, mint az

éhes, beteg

ebek.

Itt az aranyból nékünk egy fikarc jut,

szerény díjért megsimogatjuk arcuk.

De néha mégis jószívű az

ötven vasas

pachache,

ha nem telik ki a pénzed, szegénykém,

elengedem hálából a felét én.