Egy fiatal házosúlandónak habozása

Szeme nem sír, mégis nedves;

Képe ráncos; foga redves;

Horgas lába tittyen-tottyan;

Sovány fara egyet lottyan.

Mégis, noha hidegvette,

Legényes a szedtevette:

Óh, Uram! őrizz meg ettől

A vasorrú kísértettől! -

Vén ugyan, vén a kurvanyja:

De van ezüstje, aranyja,

Amelybe ha markolhatnék,

Hozzá jobb kedvet mutatnék.

Csak pénzében lennék vice;

Megölelném histórice,

Férje lennék az erszénynek,

E’ kén a szegény legénynek!