Egy fonnyadó bokorhoz

Fonnyadó, sárgúló

ribizkebokor,

neked ősz már ez a nyár!

Virágod lehullt,

gyümölcsöd leszedték,

vén galyad is pereg már.

Leveledet görcs

húzza össze, mint az

öreg ember tenyerét;

s éjről amint éjre

tép a kölyök szél,

te kopaszodsz legelébb!

Szerte még a szőlő

érik a napon,

csupa zöld és fiatal;

szerte a virágok

arca kipirul

színük örömriadal:

csak te ejted el

lombjaid egyenként,

mint pénzét egy bárgyu agg:

lombod közt aszó pár

szem gyümölcs, aludt

vércsöppek, piroslanak:

rajtad egy bolond

keserű magyar fej

égbőlesett szeme jár:

fonnyadó, sárgúló

ribizkebokor,

neked ősz már ez a nyár...