Egy forradalomhírre

A föld felett láng ég s sötét harag.

Ó, a világon béke nem marad,

a föld mozog, a bércek rengenek,

s ez úgy mulattat újra engemet,

szivembe kap a szélsodorta lomb...

Csak zúgjatok, csak zúgjatok!

A rét piros lesz s újra vérhabos,

száguldozó mén holtakon tapos.

Halljátok ezt az érc-szavú zenét?

Távolban egy nép harc-mezőre lép,

halljátok ezt, ti árva magyarok?...

Csak zúgjatok, csak zúgjatok!

A szomju föld ma újra vért kiván,

nem hal meg egy nép vérkálvárián;

uralkodók, meging a trónotok:

a jog bosszút liheg már, nem zokog,

és győzni fog, bár elvesz újra sok...

Csak zúgjatok, csak zúgjatok!

Világokat szül a setét kaosz,

a bátor ujjong, a cenk sáppadoz,

s amíg a jeltűz gyúl az ormokon,

lázas szemekkel várok s álmodom.

Hadd folyjon a vér, hulljon a halott...

Csak zúgjatok, csak zúgjatok!