(EGY FŐÚR SÍRKÖVÉRE)

Mit mond itt e sír, e nemes föld és e dicső ég?

Némán így szólnak: íme a számüzetett.

Számkivetette magát: nem akart honn szolga maradni:

Honn ha maradhata még, a haza volna szabad.

A sírból ne nagyot, ha szerénységére lesz emlék;

Egyszerü s önzetlen hazafi hamva van itt.

Ám ha erénye becséhez akarjuk mérni a házat,

Templomot építsünk jelleme képe körűl.

Gróf Battyányi vagyok, úr még síromban is: engem

Nem verhet le vihar, meg nem avíthat idő.

Én uraságomat a nép közt osztám meg egyenlőn:

Amit adék, örök és trónom alapja marad.