EGY HÁBORÚS VIRÁGÉNEK

Ím, hogy sűrűbb az átok,

Szárazabb szemmel látok:

Ni-ni, ez itt menyegző,

Födele régi násznak

S világ-násznép közt néz szét

A Halál és a Szépség.

Halál és Szépség násza

Soha íly óriásra,

Ily szörnyüre nem nőtt még:

Valami katedrálist

Keres a nagy vér-szőnyeg

S ők átlejtik a Földet.

E nagy nász, ki volt semmi,

Most akar teljesedni:

Eddig csábitott s csábult

S most bánattal társultan

Szárnyal szárnyas szerelmen,

Vágtat át minden lelken.

Tört szivek orgonálnak

S a csillagok megállnak

S emberek maguk vesztik

Ünnepi reszketésben

S mégis kik megmaradnak,

Megint szivükhöz kapnak.

Kínunk ha marva váj is,

Ha még mindig kiált is,

De e rém-nász korában

Kezd magára gondolni,

Hogy sorsa: külön szándék

S az élete: ajándék.

Mert együtt-éltek: nóta,

Vágy, álom és csók óta

A két örök jegyespár:

A Halál és a Szépség

S törvényt bont az az élő,

Aki másként beszélő.

Óh, mert szépek a szépek

S búsult, együgyű ének

Száján vágyakozóknak

Ma is úgy szól, mint mindha:

»A csók meghal, ha fáradt

S én meghalok utánad.«

»A csók meghal, ha fáradt

S én meghalok utánad«:

Rettenetben is óvott

Örök dala a szívnek,

Embernek hitet adtál,

Be jó, hogy megmaradtál.