Egy hang

Tudod, ki vagyok én?

Meggyújtom a hajam, lobogva vágtatok,

mint eleven fáklya,

rézkampóval vájom ki átkozott szemem,

fölvágom ereim, s az égre szökik föl

piros csobogással

a szörnyű szökőkút.

Népkertbe ha méláz, tejjel az emleje

bimbóján a dajka,

alvó csecsemőjét megfojtom a bölcsőn,

játszódva-kötődve, kandi unalomból.

Aztán, ha kedvem van, roppant gyülekezet

megriadt fülébe

oly szót susogok én, hogy rá babonásan

bőgnek a tömegek, s tekézve vetik le

poklokra a csontom.

Mert rontanak engem szüntelen a tolvaj

évek, s feneketlen rontás vagyok én is.

Nem lanyha aludttej, nem egy iktatószám,

hanem az esztelen, mennydörgő istenek

egyrangú bolondja.

Tudod, ki vagyok én?