EGY HARCI JÉZUS-MÁRIA

Néha úgy tör rám pogány módra

Ez a kicsi, magyar világ,

Hogy szinte én is elkiáltom

A régi Jézus-Máriát,

A harci Jézus-Máriát.

Mit vétettem és mit akarnak?

Hiszen én mindent elhagyok,

Dalt, életet és dicsőséget.

De az igaz: az én vagyok,

De a magyar: az én vagyok.

Láttam én már delelő csordát

Vizetlen kútnál, szenvedőn.

Kiszáradok, én, bús forrás is,

De ne bántsák a szemfedőm,

Ne érintsék a szemfedőm.

Ne jöjjenek majd vezekelni,

Ne nyögjenek, ha meghalok,

Dögöljenek meg éhen-szomjan,

De az igaz: az én vagyok,

De a magyar: az én vagyok.

Nem kellett, amit fölkináltam?

Majd jön idő, hogy kellene.

Jézus-Mária, mit is tettem?

Vad csordának kell-e zene?

Óh, pusztába-halt, szent zene.