Egy ház

Eltűnik egy ház. Alacsony tetővel

Nem ostromolta gőggel az eget,

Míg állt, nem tűnt fel senkinek e tájon,

Öreg anyó volt, élt már eleget.

De nekem a szívembe vág a csákány,

Mely falait lebontja, mert nekem

E ház volt gyermekségem, ifjúságom,

E szürke ház volt színdús életem.

Ez alacsony tetők alatt magasba

Ó hányszor lendült homlokom, dalom,

Hány álom ringatott alvón, imetten

És háború zúgott s forradalom.

Itt éltem én, a gyermek, ki öreg volt

És aki mindig nagy gyermek maradt,

Itt sírtam én, mint ifjú, ki sosem volt

Fiatal s várt egy végső diadalt.

És innen néztem a szabad jövőbe,

Mint férfi, mikor nő, sors elhagyott

S a boldogtalan tegnapért cserébe

Köszöntöttem a szabad holnapot.

Itt virrasztottam álmaim fölött én,

Mint kapitány a süllyedő hajón,

A földet kémlelőn, mely ott dereng már

Egy új hajnalban. És majd hallgatom,

Hogy cseng a csákány, görnyed a gerenda,

Hogy dolgozik, ront, bont a faltörő.

Hogy épül álmon, harcon és kudarcon,

Egy élet romjain túl a jövő!