EGY HÁZ ELŐTT.

Még ott foly a Szamos,

Még áll a régi lak,

Hová tíz év előtt

Mint nőmet hoztalak.

Az alkony fénye ég

Az ablak üvegén,

Fényén a múlt idők

Emléke int felém.

És visszaképzelem

A bútort és szobát,

Kerted’, virágidat,

S gyöngéd kezed nyomát.

És érzem mosolyod’

És hallom hangodat:

Szerelmed öröme

Mélyen szivemre hat.

Az est lassan leszáll,

S még ott állok merőn;

Siratlak, áldalak,

Oh elhunyt, ifju nőm!

Szerettél igazán,

Szerettelek hiven!

Szerettelek halva is,

Holtig gyászol szivem!