EGY IFJU PÁRHOZ.

Sziveteknek vágya bétölt,

Mi volna még álmotok:

Kik az oltár zsámolyánál

Kezet fogva állotok?

Külön, két kis bujdosó ér

Vala eddig éltetek,

Mely a sziklás rengetegben

Cél s kedv nélkül tévelyeg.

S egyesülten cseveg, csillog,

Hullámzik e gyors patak;

Kebelére önnevelte

Virágszirmok hajlanak.

Szerelmetek tarka színnel

Rajzolgatja a jövőt;

Szép álomként minden óra

Bűvös, bájos arcot őlt.

Szent hűséget, boldogságot

Hagyjon hátra e varázs!

A fényes láng ellobog bár:

Maradjon meg a parázs! -