Egy ing a szárítón

Tavaszi széltől ostorozva állnak

A még tar ágú, vasútmenti fák,

A kikeleti langyos újulásnak

Leheletétől reszket a világ.

Az első számú őrház előtt állok,

Előttem jönnek, tűnnek vonatok,

Vonatra, új utakra most nem várok,

Elég nekem, hogy újult nap ragyog.

Az első számú őrház ablakában

Muskátli nyit, zöld verbéna hajt

És a szárítón, színes egymagában

Egy rózsaszín ing jelzi a tavaszt!

Egy rózsaszín ing. Mit tudom, kié, de

Egy dalt belőlem mégis csak kicsalt,

Hisz volt tavasz, amikor, - már egy éve -

Épp ily hiába írtam ennyi dalt!