EGY ISMERŐS KISFIÚ

Az a kisfiú jár el hozzám

Mostanában, nevetve, holtan,

Aki voltam.

Édes kölyök: beteg, merengő,

Körüllengi s babrálja lágyan

Szegény ágyam.

Vénülő arcom nézi, nézi

Csodálva s könnyét ejti egyre

A szememre.

S én gyermekként ébredek sírva

Százszor is egy babonás éjen,

Úgy, mint régen.