EGY JÖVENDŐ KARÁCSONY

Jön a karácsony fehéren

S énhozzám is jön talán majd

Valaki a régiekből.

Csöndesen lép a szobámba

S én köszöntöm: »Béke, béke.«

A küszöbön sápadt orvos.

És szorongva szól a vendég:

»Ma karácsony van, karácsony,

Emlékszel a régiekre?«

És bámulva és vidáman

És kacagva mondom én majd:

»Ma karácsony van, karácsony.«

És szorongva szól a vendég:

»Valami tán fáj a multból?«

Megmozdul a sápadt orvos.

És bámulva és vidáman

És kacagva mondom én majd:

»Hiszen én még sohse éltem.«

És hörögve mondom én majd:

»Ki a szobámból, pogányok.«

Döng az ajtóm és bezárul.

És hörögve mondom én majd:

»Hiszen én meg se születtem.

Karácsony van, száll az angyal.«

És a nagy, szomoru házban

Zsoltárokat énekelve

Hajnalig várom az angyalt.