Egy kárpáti falunak

A béke arany éve szállt felettünk.

Kora tavaszban csillogott a lomb.

A torony zengett, mi is énekeltünk,

Majális volt, új álmok hava volt.

Azóta a torony a földre roskadt

S nem zengi át dalával az eget,

Szép álmainknak tornya is a porban

S a rögben alszik szent ifjú sereg.

Piros torony, kicsorbult és leomlott,

Te még fölépülsz s büszkén, mint a homlok,

Mely eszmét hordoz, törsz magasba fel!

De minket a nagy, fájó, tompa gondok

Ránk roskadó világa eltemet

S csak sírjainkon támad kikelet.