Egy kedves vigasztalónak

Szépen süt a nap, mondják. Ó igen,

A sírokra is szépen süt a nap,

Apám sírjára is, ki itthagyott

Fiatalon, egy nagy szomorúsággal,

Amely egyetlen örökségem. Ó,

Szépen süt a nap, örüljön neki

Minden diktátor s féreg, aki él

És tud örülni. Bocsánat, de én

Már nem tudok, csak engedelmesen

Elismerem, ha mondják biztatón,

Hogy szépen süt a nap. Jó emberek,

Én úgy szeretném, ha a szeretet,

A boldogság, a béke fénye égne

Mindenki lelkében, de valami

Nagy hiba történt itt, az örömet

Igen hibásan osztották s ezért

A költő hiába fellebbez, hiába

Imádkozik, avagy káromkodik,

Nem tudja álmait beváltani,

Mint a bankokban szoktak valutákat,

Hogy jóvátegye a nagy, nagy hibát.

Sokszor úgy érzem, az egész teremtés

Egy óriás gyászindulót dalol

S hiába zengenek víg gramofónok,

E rejtelmes zene sokkal erősebb

S ha mind elhallgat, ő tovább dalol!