Egy kesergő magyar

Minden vígasság tőlem eltávozott,

Vége minden örömemnek;

Szívem reményében megcsalatkozott,

Nincsen nyugta bús fejemnek.

Víg napim! elvesztetek,

Nem múlatok véletek;

Az öröm s a víg élet

Keserű ürömmé lett.

Életemet sok ezer gond terheli,

Lelkem a búk között eped,

Bús szívem, bánatokkal lévén teli,

Már ezer ízekre reped.

Óh, keserves bánatok!

Világra ti hoztatok;

A bú nevelt engemet,

Sírba is a bú temet.