EGY KEVÉSNYI JÓSÁGÉRT

Ha van még Jó bennem, óh, uram,

Kérlek és nem is szomoruan,

Óh, mentsd meg belőlem.

Hiszen annyi jósággal jövék,

Ám lelkemnek szemérem-övét

Letépte világod.

Valamikor voltam örömöd,

Ne hagyj itt ocsmány, bús végek között,

Nagy gyalázatomban.

Most, hogy Bűn és Idő elszaladt:

Úgy menjek el, mint kiben maradt

Egy kevésnyi Jóság.