EGY KIBUJDOSOTT VÉGOHAJTÁSA

Külföld halma födend, leütöttet nem honi harcban,

Sírba rokon könytől megsiratatlan esőt;

Hintse el, aki letesz nyugalomra, a szánakozó kéz

E szivemen hordott port hideg arcaimon.

Szent por ez: a haza földéből bujdosva hozám ki,

Mely rabigába viszály s orgyilok által esék.