EGY KÖLTŐRE

Lelked beteg, s a költés benne gyöngy;

Jól értsd meg, nem csigából drágagyöngy,

Fagyöngy a legsiványabb tölgytetőn:

Madárfogó a gyermekek bogain,

S a légyvadászok vesszején ragasz.

S ha pinty az érzet, légy az értelem,

Fogollyá tettél lelket és szivet.

Örűlj nekik, jó költő! költsd el őket.