EGY KOPORSÓ FELETT

A nóta tán virágról szólott,

Mely elfonnyadva hullt a porba...

A rongy-falakra ráborultál,

Zokogtál, sírtál fuldokolva...

A nagy tudat akkor szállott meg,

Hogy, míg meg nem fojt, el ne hagyjon,

A halál akkor jegyzett volt el,

Szegény, rajongó gyermek-asszony!...

A rongy-falakra ráborultál...

Köztük vesztéd el ifjuságod,

A színpadon mosolygó arccal

Temetted a sok fényes álmot;

Kacagtál és daloltál mindig,

Nehogy a szíved megszakadjon -

Óh, be nyugodt, be boldog lettél,

Szegény, rajongó gyermek-asszony!...