Egy kuruc a XX. században

Mint egy víg rigó

vígan ríkitó

kiáltottam egyszer:

Huncut a biró!

Huncut aki kap,

huncut aki pap,

huncut aki úr és

huncut aki rab.

Huncut aki buj,

huncut aki nyúl,

huncut aki gyáva

s fél az uraktul.

Nem vagyok ma már

ríkkantós madár,

hanem mint a holló

azt mondom, hogy: Kár!

Kár az urakért,

kár a papokért,

legnagyobb kár volt a

régi Istenért.

Kár a gazdagért

kár a szegényért,

legnagyobb kár értem

szegény legényért.