EGY MEGTALÁLT KÖNYV

Zsibbadt sokáig olvasatlanul

(Inni, vadászni sokkal könnyebb

Magyar kastélyban) s végül kidobták

Bűnöknek bűnösét: a könyvet.

Jó könyv volt: elmés, szép Voltaire-kötet:

Nagy rombolások szent harctevője.

(Egykoron volt még a magyar úrnak

Tisztessége és agyvelője.)

Ma már a kastély unja a betűt,

Retteg a könyvtől s hunn trágyadombok

Várják Voltairetől egészen máig,

Aki könyvekben nagyot mondott.

S a trágyadombnál elment valaki,

Egy szennyes zubbony, egy éhes elme

S Isten bárányát, Voltaire ó könyvét,

A trágyadombról fölemelte.

Belenézett és megdördült az ég,

Dühtől gyúltak föl bús, izzadt orcák,

Hajh, fázni fog még e könyvtől, tűztől

A papos, úri Magyarország.