Egy nevendék bükkfához

Élj, nődögelj, és nyúlj fel az ég felé,

S terjesszed ernyős ágaidat, te szép,

Te társaid díszére termett

Kellemetes fiatal fa! mellyet

E zöld berek főbb szálai közt maga

Választa Fánnim, hogy lekötött hitünk

Tanúja lennél: szíveinknek

Titka reád vagyon íme bízva!

Tartsd fenn sokáig párasodott nevünk

Első betűit; mellyeket a kegyes

Hűsége bővebb zálogául

Metsze hajadra saját kezével.

Hallottad édes hangozatú szavát,

Megbájoló szép új fogadásait,

S szent esküvését; láttad a hív

S állhatatos szeretők jutalmát.

Élj, s nődögelj, ó drága szelíd fa! légy

Boldog szerelmünk néma tanúja; s hagyd

Új életem víg kezdetének

E jeleit nevekedni véled!