Egy névnapra

Testvérem, látod, itt a napok napja

és átölel, mint drága, puha kéz

és a szemünkben mégis szomorúság,

míg egymáséban önmagába néz?

...Bolyongunk, testvér, Te leányos könnyel,

én ifjú daccal járom az utat,

mely vaksötét. A messze láthatár

még egy csillanó szikrát sem mutat.

Megyünk, megyünk... de nézd csak: ott a tájék

valami lilás fénysugarat ölt –

mintha Keletről ünnep közelegne,

mit fényruhában ünnepel a föld.

Hurrá, haj, hurrá! Látod, ez a Hajnal,

mely lángparipán onnan közeleg;

onnan születik édes diadallal

a nagy, csodás tűz, drága, szent meleg!

Ezt úgy hívják, hogy ünnepi bolondság!

Úgy borúl, mint egy simuló lepel!...

Hej, isteni az, mikor a hétköznap

nyomasztó éjje fényben ünnepel! –

...Testvérem, látod, itt a napok napja

és átölel, mint drága, puha kéz –

és a szemünkben mégis ül a bánat,

míg egymáséban önmagába néz?...