Egy nyári dél álma

Karosszékben ültem.

Lángolt a forró nyárközép

s szivembe őszi napnak

szelíd bánatja költözék.

Élet virult az ágon

s bú ülte meg a lelkemet,

bús őszi táj, siró szél...

Gizella akkor lett beteg.

A déli nagy melegben

elém suhant egy őszi kép:

bús park, mely elvetette

zöld lombjait, a nyár diszét.

A messze, kékes égen

darúk csapatja lebegett,

bús lassu szárnycsapással...

Gizella akkor lett beteg.

Szólt a halál zenéje,

szél rázta a fehér avart,

csörgő lomb szállt az erdőre,

mit a futó szél felkavart.

Egy ifju költő zengett

elfáradott, halk éneket

s némán meghalt a lantján...

Gizella akkor lett beteg.

Már búcsuzott az élet,

eltávozott a szerelem,

fáradt sugár mosolygott

a gyér, pirosló levelen.

Azt álmodtam, temettek,

lassan haladt a bús menet,

rózsás volt a koporsóm...

Gizella akkor lett beteg.