Egy öreg költő írja ezt:

Irodalom. Ők még ujjongva mondják

És életüket ráteszik szegények.

Irodalom. Ó szomorú bolondság

Rímekbe törni mind a drága szépet.

Mely a szivárványos, márványos élet

Nagy sugárútján pompázik, tetézve

Virágait, az egyszer kinyitókat.

Irodalom. Ó ifjak bús merése,

Ó mohó, bohó, balgán rohanó had.

Én jól tudom már s bölcsen nézem őket,

Vén bölcsesség, mely szürke szemfedő lett!

Ó régen én is, én is érte éltem,

Örök művészet, váram és erényem!

Örök művészet, versek, újra versek

És mindig versek, míg mások szerettek,

Szereztek, vettek, éltek és akartak!

Irodalom. Ó keskeny börtönablak,

Melyen keresztül a szép völgybe néztem,

Hol sírva várt rám özvegy, árva éltem.

Irodalom. Megöltek és nem éltem.