EGY PAD ELÉGIÁJA

Én pad vagyok, és sok a bánatom,

Egész pad lényem belekábul,

Elvégre kérem, bár fábul faragtak,

Én se vagyok egészen fábul.

A Nagyerdőn most, tetszik tudni,

Tavaszodik, s engemet kitettek,

S most rám ül boldog és boldogtalan,

Nett nők és kevésbé nettek.

A nők miatt még nem is volna baj,

De urak miatt tör a frász ki,

A minap például rámdült szerényen

A kecses és molett Révi Náci.

Sőt nemcsak rám ült, hanem rám is állt,

És tartott önmagának egy beszédet,

A frázis-hasznosításról

Szavalt ott egy pár rettentő szépet.

A frázis szerinte az a Hortobágy,

Amit egyedül hasznosítni szabad,

Figyelmesen hallgatták Nácit

A tücskök s bogarak a pad alatt.

Aztán amikor elment Náci,

Jött oda nekem a nőegylet,

Rámült és így szólt: most divat a zsúr,

Tartsunk hát mink is egyet.

Gyerekek, félévtől lefelé

Dsiggeltek rajtam s kupléztak emellett,

Öreg, viharvert pad vagyok,

De bevallom: pirulnom kellett.

Hej, bajos, nagyon bajos az élet,

Furcsa a világ így tavasz fele,

Most nyit a gyerekzsúr s Náci s a szerelem,

Az ember megbolondulhat bele.