Egy perc

Egy percre ma

Úgy néztem fel a csillagokra én,

Mintha bámuló, nagy gyerekszememmel

Legelőször tekinteném.

Egy percre ma

Gyöngyvirágillat szállt át a szobán.

Csodálkoztam, mint hogy ha legelőször

Csodálkoznék el édes illatán.

Egy percre ma

Minden oly könnyű lett s oly egyszerű,

S az élet a kezemben:

Engedelmes, jól hangolt hegedű.

Egy percre ma

Megindultam - és nem tudtam: mi az.

Messziről, mélyről intett elibém

Egy elsüllyedt tavasz.

Egy percre ma

Mint szegény embert, nem húzott az ág,

Halkan csengetyűzött a föld alatt

Sok eltemetett csengetyűvirág.

Egy percre ma

Megpróbáltam a más lelkébe látni,

Nem ítélve és el nem ítéltetve:

Bocsánatot nyerni és megbocsátni.

Egy percre ma

Ragyogtak reám halvány testvér-arcok,

Amelyek elé köd ereszkedett:

Céltalan hajsza és megutált harcok.

Egy percre ma,

Ó tiszta, bölcs és boldog látomás:

Elváltozott, mint Jézus a hegyen

A mindenség, - s be más lett, ó be más!

Egy percre ma...

Nem lehet ezt a percet kibeszélni.

Hogy is tudna szivárványglóriás

Tündértörékeny teste rímbe férni!

Egy percre ma

Oly boldog voltam s oly boldogtalan,

Tudva: e perc egy percig tart csupán -

És aztán vége van.

És én ki tudja meddig várhatok,

Lesve zug-éltem kis part-szögletéből

Míg újra fölbukkan egy ily vitorla

Az örökkévalóság tengeréből.