Egy régi nyárból

Ezek szép, csöndes, egyszerű napok,

A Tisza nyári éjjel kanyarog

Ily unalmasan, nagy esők után

Füzek közt, ha a hold nézi csupán.

Ezek szép, csöndes, egyszerű napok,

A boldogságos esték olyanok,

Mint elnyújtózó nyárfák árnyai,

Mint jó emberek szelíd álmai.

Ezek szép, csöndes, egyszerű napok,

Ilyenkor félénken kopogtatok

A holnapok homályos ablakán,

Ott benn milyen sors árnya les ma rám?

Ó mert szép, csöndes, egyszerű napok,

Én nagyon fázós és fáradt vagyok.

S szívem kiállt kínoktól úgy dobog,

Mint rémlátók, ha messze szél kopog.