EGY RÉGI SZÍNÉSZ-LEÁNY

Álmomban mintha mély kutat,

Nagy csók-kutat lihegve ásnék:

Lompos, szép, álmos, szőke lyány

S bús-víg, kóbor komédiás-nép

Bukkan elébem.

Ott éltünk közös udvaron,

Korhely szinész-pár s nagy leánya,

Akinek csípői köré

Fonódott egy kis diák álma

És a jövendő.

Szinte húsz év mélységnyire

Megkövült lelkemben feküsznek.

Valamikor én azt a lyányt

Vallottam a legméltóbb szűznek

S csurgott a nyálam.

Nomád nép, lyány, tacskó-korom,

Kivánkozó, szerelmes éjek

Kincsét veti föl a gödör.

Íme, itt van, ez volt az élet:

Néhány szamár vágy.

De akkor éltem igazán,

Akkor tudtam nőstényt szeretni.

Azóta már csak másolok.

Életem egy rossz álom, semmi:

Ásom a gödröt.