Egy rossz költő mily megindító

Egy rossz költő mily megindító. Már évekig

nem beszéltek felőle, azután lassan elfelejtették.

Megkopva és őszen bandukol most, szakadozott

kabátja gombja fityeg, s kiadatlan verseit fütyörészi

a téli szélnek. Mennyi gőg és erő. Az arcán

gyűlölet, irigység, mely messziről valami éteri

bánatnak látszik. Mellette a híresek,

kiket fizetett cikkek magasztalnak és ünnepelnek a vad

hangversenytermek tapsai, kalmárok, vagy szerencsevadászok.

Kopaszodó, büszke apostol-homlokára az élet

tette könnyes koszorúját, fölistenítve

ifjúkori álmát, melyben egyre jobban hisz.

Még a rossz táplálkozástól és tüdőbajából származó

soványsága is stílusos. Akár a könyvben.

Hiába beszéltek, kritika, irodalom.

Ő az idealizmus. Ő az igazi költő.