Egy rügy a naphoz

By Sándor Reményik

Örök fény, mit akarsz velem?

Mondd, mért csaltál elő

A fénynemjárta jótékony homályból?

Aranyfogóval mért kényszerítettél

Elhagyni bűvös rejtekhelyemet?

Mit akarsz velem, örök napmeleg?

Öntudatlanság alvó éjjeléből

Felsajgó öntudatra

Riasztón mért vertél fel engemet?

Azt akarod, hogy levél legyek,

S reményzöld ruhám’ átüsse a jég,

Ha forró május tikkadt alkonyán

Hirtelen, tompán megdördül az ég?

Azt akarod, hogy levél legyek,

És nyári napok gyötrelmes során

Megbarnítson majd perzselő heved,

S hazámtól, fámtól eltépjen az ősz?

Mit akarsz velem, örök napmeleg?

Vagy talán abban nyugodjunk mi meg,

Mi hervadásra ítélt levelek,

Hogy forró, gyilkos órán árnyat adtunk

Valakinek, ki megpihent alattunk?