EGY SZÉP LEÁNYHOZ

Hajnalsugár csókolta bimbó,

Egészen gyermek, kis leány.

Ki-kipirul szép, gyermekarca,

Majd gyorsan ismét halovány.

Ragyogó szeme vágyva fürkész,

Majd ábrándozva megpihen:

- Mennyi báj kedves gyermekarcán,

Mennyi vágy fénylő szemiben!

Elnézem ezt az édes arcot,

Elnézem némán, hosszasan.

Szívemben kínos emlék ébred,

Amely a multon átrohan...

- Ilyen volt Ő is: rózsabimbó,

Ilyen volt Ő is: szép leány,

Ki öntudatlan bűbájával

Rabjául tartott oldalán...

Elnézem ezt az édes arcot,

Valósággá lett lelkemet

És, míg a mult ismét kitárul,

A szívem úgy sejt, úgy remeg:

- Ha olyan lesz, ha elragadja

Magával őt is a világ!...

Óh, látom sorsod - jó előre -

Szegény, korán hervadt virág.

A teremtés legszebb gyöngyéről

Úgy rendelték az istenek,

Hogy egektől kölcsönzött báját

Ne léha ajkról hallja meg.

Egy férfinak nemes szerelme

Legyen az égi, tiszta út,

Amelyen az asszonyi szépség

Fenséges öntudatra jut!