Egy szerelmes barátomhoz

A lány, barátom, érzem én is

Éjnek mosolygó csillagárja,

Tündéri rózsakert a télben,

Költőnek legszebb gondolatja. -

Lányok közül szép szőke csillag

Akit választál, ám szeresd őt

Méltó költői kebeledre,

De mert szereted, ne legyen nőd. -

Ismérem lelked büszke röptét,

Házasságban te boldog nem lész

Szabad tengerre, nem tűzhelyre

Való a villámnyargaló vész. -

Te ha szeretsz költői hévvel,

Nehéz küzdés kell érzetednek,

S mint gyöngyök a beteg csigában

Örömeid kínban teremnek

Te ha szeretsz költői hévvel,

A szűdnek szent imádkozása,

S addig buzgó csak az imádság

Mig kétes sorsunk üdve, átka. -

Te ha szeretsz költői hévvel,

Átszellemül szerelmed tárgya

És délibábként lesz szivednek

Csalókán intő ideálja. -

Óh, mondd a villámnyargaló vész

Bír-e soká fényesen égni?

Csak a csillag pislog szünetlen,

Hideg keblét tűz nem emészti.

Mondd, vérző harc s imádkozás közt

Emberszív meddig össze nem dűl,

Csak a közömbös néz nyugodtan

Nem fél és nem vár a jövőtűl.

S az ideál, mely délibábként

Ragyog, s imádod vágyva, hévvel,

A megszokás és házi gond közt.

Párázatként nem oszlik-é el? -

Hajósnak édenként int a part,

Kiköt s tapodja azt nyugodtan,

A bűvös festék elmosódott,

Előtte terméketlen föld van.

Ha birod őt, kit úgy imádasz,

Kit csak ragyogva, félve láttál

S majd életednek sáros útján

Hozzád nyügözve mindég ott áll;

Nem akkor jő mint égi szellem,

Ha lelked Istennel telik meg,

S az únalom s gond hétköznapján

Még gondját toldja perceidnek.

Nem léssz-e mint hajós a parttal,

Mint az imádságban kifáradt,

Mint kagyló, mely gyöngyében elhal,

Mint múló fénye a viharnak?

Ki gazdasszonyt keres magának,

Az lelhet véle házi békét,

Kinek nehány parázsa van csak,

Az házasodjék s óvja őket.

Ki megfontol minden tulajdont

S mint árut választ nőt magának,

Az házasodjék és örülhet

Jólétének, piros fiának.

De aki költő, érzelemmel

Egy ideált ölel szívéhez,

Igába hajló Pegasusként

Bírásában boldog sohsem lesz.

Te aki ilyen ideált bírsz,

Tartsd meg szived istenségének

Ne vond le a földnek porába

Átkául mind a kettőtöknek.