Egy szerkesztőnek

Pletykázni akarok magárul!

Hisz ön pletykázni úgy szeret.

Instálom, az ugorkafáról

Hallgasson hát meg engemet.

Természetem már: ignorálni

Nem szoktam én az ostobát.

S kedvem van önnek eldalolni

Kedvencz dalát - a szatirát.

Dicső, nagy férfi! Híre, mint a

Saláta, gaz buján terem,

Mig én csak lassan köthetem meg

A koszorút ösvényemen.

S a salátából, hogyha gyomrunk

Bevette, tudja, hogy mi lesz?

Fi donc, uram! Bizonyra mondom

Csunya metamorfózis ez!

Ön akadémikus, tehát már

Eo ipso »summa critica«,

Nos mondja meg, van-e e versben

- Ön ért hozzá - malicia?

Ha nem tetszik, külömbet írok

Nehány év múlva, úgy lehet,

Midőn aranyokkal fizetné

Egy ilyen apró versemet.