EGY SZÍNÉSZNŐNEK

Keblednek titkos jáspisoszlopában

a művészet szelid galambja búg.

Egy bársonyos szavadra a kapuk

kipattannak előtted a sugárban.

Tiéd a szó, a grácia, a lejtés

s a könnyek, a szemérmes-rejtezők,

s az elyzeumbéli szent mezők

liliomágyán a derűs felejtés...

Amíg egy szív szívedhez érne tán,

már messzi lengsz az égnek hajlatán,

mit selymekből kevernek a kulisszák...

Virágok mézét a méhek úgy isszák,

miként én gyűjtöm bús éveken át

vállad fehérjét s szavad bársonyát...