Egy szó.

Lyánka édes! csak egy szóra

Nyisd meg illat-ajkidat,

S mint egy hang az üdvösségből,

Ifjuló szivemre hat.

Csak kis szó, a m’ért esengek,

Még is oly nagy, oly dicső,

S szebb világba lobban által

Lelkem, a rég csüggedő.

Kérded, mily szó? Nézd a rózsa

Hajnalcsókban mint pirul;

Szűz vonzat- s örömnyiltában

Keble ily szent jelre gyúl.

Ibolyákon az susogja

A nyáresti víg lebel,

Rengve fészkén bájcserében

A madár azt zengi el.

Csillagában a teremtő

Azt írá mint kegyjelét,

Hogy küzdési szép jutalmát

Sejtse ott az árva lét.

Lyánka édes! szép jutalmat

Adhatsz még te idelenn:

Mondd a hívség-lelte kis szót,

Érted égek, mondd: igen!