Egy tatár költőnek

Tatár testvér, köszöntelek én,

Európa vérző keletén.

Áfiumnak a dal és a bor

Nálam is elkelt valamikor.

Ma már mindegy, rajtam nem segit

Régi mámor, mely örvénybe vitt.

Már imetten nézem a napot,

Mely ébredve bíborlik amott:

Fut az éj és hull a denevér,

Jaj már annak, kinek keze vér.

Most ítél a turáni Nagy Úr,

Régi mámor mind kijózanul.

Lesznek új nép, új föld, új egek,

A jövőnek hadd énekelek.

A jövőnek, mely tatárt, magyart,

Népek nyáját egy akolba hajt.

A jövőnek, melynek bíboros

Új borától lelkem mámoros!