(EGY TAVASZ VAN...)

Egy Tavasz van csak rövid életünkben,

Elvirít gyorsan, s ha gyümölcstelen volt,

Ah komor tél száll, megelőzve nyárt, őszt,

Gyáva fejünkre!

Gondosan vígadj, kiszabott határig

Vidd az indúlat hevesen csapongó

Lángjait, búval ne merítsd ki lelkes

Képzetid árját.

Jámboran forgasd haladásra gerjedt

Szép tehetségit feselő korodnak,

Igy jeles pályád lesz, örök komorság

Nem lepi arcod.

S a tavasz tüntén nyaradat derítve

Boldogan tölthetd lefolyó üdődet,

Míg utóbb őszűlt fejed érdemekkel

Télre hanyatlik.