Egy téli tölgylevélre

E levelet a hegytetőn találtam,

Hóban feküdt, az erdőhöz közel,

Fákról hullt gyémántporral beszitáltan.

Míg zöld volt, írni rá nem lehetett.

De hogy megbarnult, megkeményedett:

Az írás felcsillámlik rajta,

S tűnődvén, lelkem elsóhajtja:

Kellett a dér, a tél, a hóvihar,

S a zuzmara, a zordfényű palást,

Hogy egy Kéz azt írhassa ránk, amit akar.