Egy vers, a porvárosból

Ezen a száraz délutánon,

mely unt sorsodnak képe tán,

mihez fordulsz? - Bármint utálom,

karjába ölt e délután.

Emlékim albumát kitárom,

lapjára bámulok bután,

hol annyi régi délutánom

úszik holt szirmok illatán.

Az utcán sápatag diákok,

a kertben vérszegény virágok,

az udvaron porülte fák.

És testtelen felhők az égen

és fulladó szellők a réten

s a kapuk alatt vén kofák.