Egy verseskönyv epilogusa

Pfuj, megutáltam magamat

magamat és a verseket:

tengeri betegséget kaptam

a sok ringó ütemektől.

Még egy csokor verset küldök nektek

szép verseket, szép mértékben, rímben

klasszikus verseket

klasszikus álmokat.

És lesz akinek nem fog tetszeni

mert még nem ért, mert későbben jár

mint én jártam.

És lesz akinek tetszeni fog,

tetszeni fog, mert későbben jár

mint én járok,

mert én messze járok

tul minden mértéken, mértéktelen.

Lelkiismeretvizsgálást tartok,

elégetem magamat, mint a főnix,

uj leszek, szabadabb,

szabadon dalolom a nagy pfuj-nótát.

Pfuj, megutáltam magamat,

magamat és a verseket,

tengeri betegséget kaptam

a sok ringó ütemektől.

Pfuj, utálok mindent ami klasszikus,

ami klasszikus és ami szép

ki kell köpnöm a sok szépség után

mert minden szépség hazugság.

Pfuj, sok hazugság szárad a lelkemen

sok hazugság és sok szépség,

szépségek teremtése,

bűnnél rosszabb erények.

Pfuj, minden erény hazugság

hazugság és bor

és buta ópium

és klasszicizmus.

Ezentúl igy fogok énekelni, mérték nélkül,

mérték és rím nélkül

és énekelni fogok

az utcai lóról.

És mindenről ami csunya

vén banyákról és sárról

olvadt hóléről

és részeg nótáriusokról.

Utálok minden szépet, a szép nőket is

már csak a csunyákat szeretem

a csunyákat, akik tudják, hogy csunyák

és a szemük őszinte, szomoru és mély.

Ezentul így fogok csak énekelni

mérték nélkül és rím nélkül

és a legprózaibb kifejezésekkel

minél prózaibban: ez a költői célom.

Füzér a szép vers, nem gyöngyből (tengerből)

csak szóból, szóból, cifra szóból

és minden szó üveg, cifra szó cifra üveg

cifra üveg nem lehet átlátszó.

Más ha szidja a szépséget

nemtelen barbárság, nem tudja mit beszél

de én ha szidom a szépséget, a formát,

az a legszentebb káromkodás.

(Mert szent a káromkodás

szent szenzáció és nagy érzés

szent minden érzett, váratlan szentségtörés

szentebb az únott szentségeknél).

Minden léleknek megvan az istene

(bár nem minden istent neveznek istennek)

és az a legszentebb káromkodás

ha a saját lelked istenét tudod káromolni.

Im, még egy csokor verset küldök nektek

szép verseket szép mértékben, rímben,

klasszikus verseket,

klasszikus álmokat.

Ti mögöttem, nektek tetszeni fog,

mert későbben jártok, mint én járok

mert én már messze járok

tul minden mértéken, mértéktelen.