EGY VIDÁM TOR

Tor lesz, mint régen-régen vala:

Falubeli bölcs vének jönnek

S kiosztódik a bor és kalács

E vígan gyászoló ember-özönnek.

Leülnek tisztesen, csöndesen,

Siratnak, kik mernek siratni

És egyre nő a vendég-csapat.

Jaj, mit fognak ennyi embernek adni?

Én nem voltam békés valaki,

Mint régi, sok falusi ősöm.

Ezek itt nem atyámfiai,

Nem lesz köztük bajtársam, ismerősöm.

Ezek csöndben, de kiváncsian

Seregelnek össze a torra

S óvatos torkuk köszörülik

Ühmgetésre, búra, kalácsra, borra.

Micsoda tor lesz: az idegenek

Gyászházunkhoz köszönve jönnek,

Leülnek. S a friss hantok alól

Csontjaim tréfásan visszaköszönnek.