Egyedül maradtam

Szívem hallgat, mint a sír.

Ráfekszik az alkonyat.

Távol mozdony füttye sír,

sír egy távoli vonat.

Mit csináljak? Két szemem

álmatlan sötétbe néz.

Sírva mondom: Édesem!

S bénán visszahull a kéz.

Tárul, esd és visszahull:

édes, édes, édesem!

Lásd, a lámpás éjbe fúl

s itt maradtam rémesen,

árva-búsan, egyedül.

Mind sűrűbb az alkonyat,

rám a bánat csendje ül.

S búg egy távoli vonat...