Egyedül

Csöndes egész világ, béke van a földön.

Édesen szendregve pihennek a népek.

Mint a forró nyári dél a néma erdőn,

Olyan a föld, s olyan édes most az élet.

Néha csendűl egy-egy alvó nyáj kolompja,

Mert a szemtelen légy mostan lakomázik:

Mikor az oroszlánt az álom elnyomja,

Csúszó-mászó féreg a fülébe mászik.

Egy-egy alvó bogár donog itt-ott halkan,

S gyönge nyögést hallat a fához ütődve;

Az is elenyészik egy félénk visszhangban,

S tetszhalotti álom nyomul az erdőre.

Minden csöndes, minden álmodik és boldog;

Csak én vagyok ébren, engem éget a nap;

Nekem fáj a sugár, mely hiába ragyog,

Homlokomon vampír: vérivó gondolat.

Majd ismét ugy rémlik, mintha minden ember

Mind meg volna halva, el volna temetve;

Csak én magam élnék, csak én volnék éber

Egyedűl! egyedűl! s én is megmeredve.

Ijeszt a csöndesség, s szólni mégis félek.

Hallgatózom, hogyan zsong a sok koporsó;

Bennem az undortól rezzen át a lélek,

Hallom, a rút féreg hogyan őröl, morzsol!

Körülöttem, mint az oceáni habok,

Egymást érve, némán feküsznek a holtak.

Mind olyan mosolyban meredt, nyugodt arcok;

Azt hiszem, alusznak s édesen álmodnak.

Anyja karjaiban szenderg a csecsemő,

Mintha csak szopása szakadt volna félbe.

Kedvesének kezét fogja a szerető,

S tündér csengetyűnek hangja cseng fülébe.

Hallja még és fogja hallani örökké:

Szeretlek, szeretlek! És az ajk oly duzzadt,

Mintha a végső csók lenne itt elsővé,

S mint a parázs égne csöndes hamu alatt.

Mintha a hős harcos kardjával kezében

Szép halálával még itt is dicsekednék.

A fukar még érzi ezreit zsebében,

A hitbuzgó mondja: ott fönn vár a mennyég!

Haza, emberiség, kedves, dicsőség, hit,

Egyik megjutalmaz, ha a másik megcsal.

Egyiktől szeretve voltak ezek mind itt -

S aki volt szeretve, az soha meg nem hal.

Mind olyan elégült, mind oly panasztalan;

Nem nyílik sohajra egyetlen egy ajak.

Csöndes a levegő, az éj csillagtalan,

Nem tudom valóban, élnek-e vagy halnak.

Mindegy; azt tudom csak, hogy szerettek, éltek,

S testben, mint a fű, fa, bogár, halhatlanok.

- Ah sátáni testben megátkozott lélek!

Hűtlen, önző fajzat! elmulandó vagyok!