Egyenlőség

Azt hitték róla: fehér égi álom,

A földre úgy száll alá, tündér-szárnyon.

S ó szörnyű kép, én elmondhatom... láttam:

Pallossal jött, piros hóhérpalástban.

Előtte hosszú, hosszú sorban álltak

Az emberek, és megváltásra vártak.

Esengve kértek üdvöt, életet,

Míg falanxuk előtt elléptetett:

S ő, míg haladt a hús-sorfal előtt,

A főt nézte, mely magasabbra nőtt.

Nézte gúnnyal a legszebb fejeket

És kezében a kard nem remegett.

Sétált... mosolygott... meg-megállott:

Levágta a főt, mely kiválott!