EGYETEM NÓTA

Nem akarnék soká élni,

Azt szeretném csak megérni,

Hogy már egyszer, valahára

Mégis-mégis meglegyen

- Egyedem, begyedem -,

A debreceni egyetem!

Jaj, Istenem, milyen szép lesz,

Nem leszek, csak hatszáz éves,

S Szoboszlóig lengedező

Körszakállam lesz nekem

- Egyedem, begyedem -,

Mire meglesz, mire itt lesz

A debreceni egyetem!

Tiz fillért én minden héten

Félre teszek gonddal, szépen,

Hogy sok millió forintos

Tőkém legyen én nekem

- Egyedem, begyedem -,

Mire meglesz, mire itt lesz

Az a finom egyetem.

Néha ugyan az busít még,

Hogy Debrecen eltűnik rég,

Hegyek nőnek a helyébe,

S vad erdők a hegyeken

- Egyedem, begyedem -,

Mire meglesz, mire itt lesz

Az a csecse egyetem.

No de nem ijedek én meg,

Beállok majd remetének,

Jaj de finom, drága fényes

Remetelak lesz nekem

- Egyedem, begyedem -,

Hogyha lesz egyáltalában

Debreceni egyetem!