EGYETLEN KINCS.

Ifjú éltem egyetlen kincseűl

Egy tisztakeblü lánykát ösmerek,

Ah, mért körében minden oly hideg!

S érzelmimet bántók az emberek?

A tiszta gyémántot, melyben magát

Az égő nap ragyogva látja meg:

Hideg kövek csoportja környezi,

S fagyos kebellel sötét földtömeg.